Törzsasztal - At the Inn

Art on Lake, Budapest

Csíksomlyó

Feldarabolva - Fragmented

Cím nélkül - No title

Figyelnek bennünket! - We are being watched!
Válasz Hajdu Tamásnak.- Response to Hajdu Tamás.

Ski for All Ages - Sílécek minden korosztálynak

Homeward Bound - Hazafelé

A fotó meséje

Kicsit visszatérnék az előzőleg posztolt fotóra, mert eléggé megkavarta a "közvéleményt". Előbb a készítésének körülményeiről mondanék néhány szót. Erzsébettel és Gáborral is teljesen egyetértek, de ezt a képet sem szerkeszteni, sem szűrőzni nem lehetett! Egy fél pillanat, míg a nyakamban lógó gépet úgy-ahogy irányba fordítottam és lőttem, aztán vége is volt a helyzetnek. Beléptem a képbe, mint fotós, s ez a következő expón már nagyon látszott volna. Sajnos így szinte mellé lőttem, ezért kellett ilyen szűkre vágni alul, pedig onnan nagyon hiányzik még egy kicsi. Ez nagy hiba, de az arckifejezés mégis úgy megfogott, hogy nem tudtam eldobni a képet. Nem tudom pontosan eldönteni azt sem, jó lett volna-e kiszűrőzni a tükröződést, ha lett volna rá mód? Jó, hogy a bal felső sarokban is van valami ellensúlynak, s a tükrözött kép kellene jelentse a két, fizikai világ egyikét, a kinti világot. Ami az üveg által határos a szoba öreg, beteg, elhagyatott sötétségével. A tükröződés által elmosott arcnak pedig arra kellene utalnia, hogy még itt, de már alig-alig, vagyis a másik két világpárra, az életre és a halálra. A halálra, amire a néni szemmel láthatóan felkészült. Még kinéz néha-néha az ablakon, de már egyre kevesebb érdeklődéssel. Már fontosabb számára a kezén az olvasó, aminek nagyon örültem volna, ha kicsit hangsúlyosabb lesz a képen, de hát ilyen lett.

Azután pedig egyesekben felmerült az etikai kérdés is. Szabad-e ilyet fotót készíteni? Etikus-e fotót készíteni valakiről, aki talán nincs is abban a helyzetben, hogy eldönthetné, beleegyezik-e? Lehet-e akárcsak halványan utalni is valakinek a halálára? Modern, nyugati világunkban, ahol a halál tabunak számít, bizonyára nem. A ránk erőltetett új világban nincs is ilyen kép! Mindenki egészséges, fiatal, boldog és hófehér fogsorral vigyorog a kamerába! Hát ha így van, akkor én azt mondom, hogy nem állok be a sorba. Az élet szerintem ez, ez IS, és ha rám ez van hatással, akkor le fogom fotózni! Mert semmi közöm a személyhez, nem is őt akartam ábrázolni, csak azt az érzést, amit a látott kép bennem ébreszt, s amiről azt szeretném, hogy mások is érezzenek, mikor a kész fotót megnézik. Ezen persze lehet vitatkozni, de nem tudom, érdemes-e?

Mindenkinek szép napot és szép fényeket!

Két világ között - Between Two Worlds

Dont Worry Be Chappi!

Be My Vasilică